… nekik gyönyörűség, …

Tegnap a barátnőmnek ismét azt ecseteltem, mennyire sokat jelent számomra kis Lili kutyulink és soha nem gondoltam volna, hogy ez így lesz.
Ma ébredéskor ráeszméltem, hogy már nem úgy alszok, mint a kórházban, emelt ágyvéggel, hogy Bogira rálássak, ha álmomból felébredek. Készenlétben.
A kispárnák sorban esnek le a földre az éjszaka során. Reggel, ahogy értük nyúlok, látom ám, hogy az egyiken Lilike a buksiját nyugtatja és édesdeden szunyókál. Megsimogatom, közben érzem, szeretem ezt a kis jószágot. Megállapítom magamban, hogy senkit  és semmit nem pótol, hanem egy plusz ajándék az életemben.
A másik nagy ajándék az idő. Itt kanyarodnak  ismét  a gondolataim vissza Bogihoz. Mint tudjátok, az utolsó olvasmánya a Kis Herceg volt: “Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.”

Ezt az idézetet kicsit most magamra is vettem. Talán Bogi lénye így tanít engem: szánj időt magadra,  Anya! Megérdemled.  A munkahely váltás okozta izgalmak és kihívások közepette meg is engedtem magamnak, hogy időt fordítasak olyan tevékenységekre, amelyeket a taposómalom közepette elhanyagoltam. A figyelmeztetés a belsőmből akkor érkezett, amikor egy hétköznapon nem mutatkozott lehetőségem elmenni rokonom,  egy korombeli három gyermekes édesanya temetésére. E miatt még most is nehéz tükörbe néznem és nehéz a búcsúzás is, de sajnos, amit munkára hivatkozva elmulasztottam,  már nem tudom pótolni.
Azért adtam időt magamnak, hogy visszatérhessek azokhoz az értékekhez, amelyek fontosak számomra.
Most például lehetőségem van meglátogatni Bogi nyughelyét. Már három hónapja nem tettem meg. Ma az édesanyámmal megyek, mehetek. Már szedi is a kerti virágokat.
Erről egy kirábbi korban írt vers jut eszembe, amit anyák napja alkalmával sokszor szavaltam. Arra szólít, hogy legyen mindennap anyák napja.  A közeli templom hangja felcendül. A nyári krizantém illata birizgálja az orromat. Indulunk.

Ratkó József: Zsoltár anyámnak
Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal – harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.