Jó dolog a sírás,  bár néha olyankor érkezik,  amikor a helyzet legkevésbé sem kívánja.
Eljöhet például a nap kellős közepén.  Mit tehetsz ilyenkor?  Kicsit kimozdulsz a szokott helyedről,  lemész az utcára.  Ám ott is hű,  de sokan vannak.  Ekkor meglátod a patika feliratát. Oda menekülsz.  A jólismert képi világ láttán épp kiszakad belőled a sírás.  A patikustól szipogva elnézést kérsz.  A patikus szívetmelengető módon,  végtelen türelemmel,  rendkívüli együttérzéssel szolgál ki anélkül,  hogy tudná mi ütött beléd.  Mire kiadja a fejfájáscsillapítót,  már megkönnyebbülsz.  Lassan kilépsz a helyzetből,  veszel néhány mély levegőt,  afféle jógalégzést folytatsz,  aztán végezheted tovább a dolgod.
Máskor a buszról leszállva öntenek el a könnyek.  Még jó,  hogy addig kibírtad és ezen az útszakaszon kevesen járnak gyalog.  Még jó,  hogy legalább öt percig tart a gyaloglás,  mielőtt beérsz.  Kicsit lassítod is a lépteidet, közben észre veszed,  hogy egyes fák lombja még inkább zöld,  míg néhány fa már teljesen aranyba burkolózott.  Amíg így szemlélődsz,  gyönyörködsz a látványban a néptelen utcán,  le is telik az öt perc.
Veszel néhány mély levegőt,  afféle jógalégzést folytatsz,  aztán már el is kezdheted a dolgod…

Jókor jó helyen?
Jókor rossz helyen?
Rosszkor rossz helyen?
Rosszkor jó helyen?

Ki tudja?

Mégis,  lehet,  hogy egyszer csak eljön az idő,  amikor már nem menekülsz.